2010. június 28., hétfő

Egy kis más..

Ezek a macska füllik nagyon picik, kb. 5mm. Saját két kezemmel csináltam.


Jáde köves medál, nem én foglaltam, mert azt nem tudok sajna. Az egyik mesterem segített akit imádtam, (László) elviselte a hisztijeimet, mikor odavittem a tárgyat, amit éppen csináltam, és kiderült, hogy valamit elrontottam és kezdhetem újra az egészet. De megtanította, hogy nincs az a szó, hogy "nem". Pár idegösszeomláson túl, vagy épp veszekedéssel a tárggyal, láss csodát sikerült mindig összerakni, amit kelet.

Ezeket a szépségeket én követtem el. Ez a lepkebross volt a vizsgaremekem anno 3 éve.
Te jó ég, most gondolok bele, azóta nem fogtam a kezemben a szerszámaim, és ezüstöt meg forrasztó pisztolyt sem. Ez nagyon gáz! X.X
Jaj most nagyon el szontyolodtam :( Imádtam aranyművesnek tanulni, igaz volt egy két pillanat amikor azt gondoltam, hogy ki volt az az idióta, aki kitalálta hogy menjek Pestre aranyművesnek tanulni?! - Természetesen én :D
De lelkem legmélyebb bugyrában élveztem minden egyes percét :)

1 megjegyzés:

  1. Tök jó a vizsgaremeked.:)
    Ismerős érzés,hogy nekem is voltak mélypontok,hogy mért is mentem aranyművesnek,de nem bántam meg.
    Nem akarok okoskodni,de "csak" 2 éve volt,hogy vizsgáztunk:)

    egyik volt csoport társad
    (súgok,Horváth Szilvia:)

    VálaszTörlés